Ujra elindulok. Ezuttal Albertába, Calgaryba. Menni menni menni kell. Néha nehéz szivvel hagyom itt azokat, akiket szeretek, de még nem jött el az ideje annak, amikor megállapodhatok valahol.
Nem lesz kép és egyenlöre nem lesz több blog bejegyzés sem.
Ne haragudjatok ezért. ( Szeretlek benneteket. )
Köszönöm a sok biztató szót és pozitiv visszajelzést. Jól esett és jól is esik.
Amikor elkezdtem blogot irni megfogadtam egy dolgot. Akkor irok, ha van miröl, az elég érdekes ahhoz, hogy érdemes legyen közre adni, és nem veszélyeztetek vele senkit.
Ezek a feltételek mostanra már nem teljesülnek. Bár van miröl irnom, de az leginkább egy egyre mélyülö és gyorsuló válság spirál - ami az életem - és erröl nem kellene már tul sokat irni.
Hiszem, hogy amit tulélünk és amiböl felemelkedünk az erösit minket, de ez a dolog, ami most itt körülöttem van, az sajnos még nem erösit. Ezért aztán nem is érdemes közre adni sem, mert az élet a nyerteseké, a vesztesekröl nem jó blogot irni.
Nem a háborut veszitettük el, csak néhány - nagyon fontos csatát. Sok kicsi ütközetet és néhány nagyon nagyon fontos csatát. Sajnos.
Nem publikálok azért sem, mert önkéntelenül veszélybe sodrom magamat és másokat is avval, hogy kalandok hijján magamról és Rólatok irok.
Talán igaza volt E.T. barátomnak, talán tényleg ez a kard éve lesz....a Katana éve. A Katana pedig nem csak az eröt, és a hatalmat, hanem a vért és a pusztitást is jelképezi. Már ha egy Samurai oldalán van. De én most Ronin lettem. Idö kell, amig ujra Samurai lehetek. Sok munka, és fegyelem és egy kis szerencse.
Miután a szellemi leterheltségem igen igen gyér, az idöm egy részét (leendö) irói munkásságom fejlesztésére forditom. Ennek egyik szüleménye éppen az alábbi tudományos ismeretterjesztö melléklet, természetesen a kommentjeimmel és a rosszindulatú megjegyzéseimmel. Ezek nélkül ki olvasná az irásaimat?
A Hubble ür teleszkóp nem egy uj keletü ötlet, majd 44 évet kellett várni, amig a technologia és a tudomány oda jutott, hogy az emberiség távcsövet tudjon küldeni az ürbe.
- Hát tisztelt Birónö, ez bizony ugy hülyeség, ahogy van! - mondom szerényen.
Jelzem. Az emberiség több száz távcsövet keringet a föld körül, azért hogy magát és föleg egymást kukkolja.
Arra kellett várni 44 évet, hogy legyen végre egy olyan is, amelyik az eget kutatja.
A Hubble persze nem csak foto optikai eszközökkel kutat, a látható fény tartományában, hanem infravörös, ultraviola és szinte már a teljes sprektumában a fénynek. Magát a távcsövet radio kommunikációs uton irányitják, Greenbeltböl, Marylandben.
Lehetséges fekete lyuk
1966 –ban a Yale Egyetemen ücsörgött egy professzor, nevezett Lyman Spitzer, és azon meditált, hogyan lehetne kiküszöbölni azt a problémát, hogy a Földröl készitett optikai felvételek ne legyenek sem homályosan, se ne torzitsanak, meg a fény szennyezés se barmoljon bele a képekbe. Mindezt papirra is vetette, a következö cimmel: „Földön kivüli távcsö elönyei a csillagászatban”.
Nagy sikere lett. Föleg a katonáknál.
Kövbevetöleg jegyzem meg, hogy kaptam egy olasz lakótársat a házba, aki még nálam is öregebb majom. Cortina d’Ampezzoból származik. Na, ez a Maximilian nevü csokker tartott fel ezidáig, hogy korrepetáljam a canadai légtér szerkezetböl. Kicsit ÖFE ( Öreg Faszok Egyesülete ) jellege van a háznak, szerintem a spanyol, aki fiatalabb nálunk egy tizessel, ezért is nem jelentkezik napok óta. Vagy a nöit hajtja, hogy aláirják neki a Common Low-t, nehogy vissza kelljen mennie Spanyolországba. Ott ugyanis a hárpia növére várja, aki 3 éve tólja zsetonnal.
Nebula radar és optikai kép
Ez a Spitzer nevü professzor bácsi fel is lett kérve, hogy akkor vezesse már az Amerikai Tudományos Akadémiának azt az ad hoc bizottságát, ami erröl a problémáról elmélkedik. A Bizottság pedig 1969-ben, szolid 3 év megfeszitett gondolkodás után közzé is tette a nézeteit egy tanulmányban, „Nagy méretü ür teleszkópok tudományos felhasználása” cimmel.
Az események azonban két szálon futottak. Tudnillik e közben, már az 1960-as évektöl, a NASA, egy Wember von Braun nevü rakéta tudóssal karöltve próbálta kidolgozni, hogyan is lehetne egy nagy méretü teleszköpot az ürbe juttatni. Nem esküszöm arra, hogy Mr. Wember esetleg nem a Birodalmi Németországból importált tudós volt-e, mint ahogy arra sem, hogy a buliba nem rakott-e lovét a Pentagon. Amikor aztán elkezdték a Space Shuttle koncepción mókolni, uj lendületet kapott az elképzelés.
1971 –ben a NASA, gondolom valami kis apró pénzért rendelt egy uj megvalósithatósági tanulmányt. Erre valaki kiszámolta, hogy ez a buli kb. 400-500 millió dollárba kerülne, mire 1975 –ben a Fehár Ház erre szakosodott al-bizottsága mondta, hogy huzzanank a vérbe, vagy occsósitsák a tervet. Erre aztán lett 2 év szünet. 1977-re a NASA együtt müködve az Európai Ürkutatási Hivatallal már lényegesen kisebb nap-cellákat tudott épiteni, és igy csökkenteni tudta a tükör méretét, ugyhogy a Kongresszus elfogadta a szolid 200 millió dolláros költségvetést.
Elindult a project.
Spirál galaxis
A klasszikus módon kiirták a közbeszerzést, kifizették a tiz – cca. harminc százalék alkotmányos költségeket elöre a Király anti-korrupciós begyüjtöinek... Huh bocs, ez egy másik világ.
Tehát a projectet 2 cég nyerte, az egyik a Perkin-Elmer tükör gyár volt, váratlan fordulattal ök csinálták a tükröt és az optikákat, a másik pedig Lokheed Rakéta és Ürtechnologiai Vállalat volt, az ö feladtuk volt a tükör köré teleszkópot épiteni. Az ESRO ( az Európai Ürkutatási Hivatal ) pedig csinálta a villanyt, a napelemeket és a belsö rendszereket, amik a keringéshez kellenek. A Perkin-Elmer, a tükröt simán összeütötte 1981-re, de az optikával nem készült el 1984-re se, de 1985-re igen. Gondolom nagy kötbérezés nem volt, ez nem egy olyan melo, aminél lehet tudni, mikorra lesz kész.
1983-ban, miután már ugy tünt kész lessz a cucc, elnevezték Edwin P. Hubble-ról, aki mellesleg elöször találta ki, hogy az Univerzum tágul, meg még néhány sületlenséget közre adott a galaxisokról is.
Ezt az 1983-at, mint várható elkészülési idöt a NASA annyira komolyan vette, hogy bookolt is helyet a Space Shuttle-on ( a másik ügyosztályon ), de aztán a szállitás elmaradt. Helyette 1986 Január 28.-án a Challanger, az „O” gyürük rugalmatlansága miatt, a fellövés utáni 52. másodpercben felrobbant. Ettöl ugye megállt a Space Shuttle program 3 évre, és néhány embert seggbe rugtak a NASA-ban. Végül is 1990 április 24.-én a Discovery benyelte a mintegy 11 tonnás Hubble-t és Föld körüli pályára állitotta.
Hurrá repülünk. Jöhetnek a fotók. Töltsed Sanyi lefele a képeket. Gyia.
De nem jöttek. Illetve jöttek, de a képek homályosak voltak. Nagyon.
Az apropója ennek az egésznek itt van. Ez a kis kaland, mire mindenki megkapta azt ami az övé a buliból, volt vagy 1,5 yard USD, ahogy Bankár barátom mondaná. Erre fellövik ezt a kis értékü 11 tonnás kamcsit az ürbe és kiderül róla, hogy az egy kalap szar. Ennek a projectnek nyilván volt egy vezetöje. Nem tartozhatott hozzá csak max. néhány száz ember, meg néhány száz alvállalkozó. De neki is volt egy fönöke legalább, a NASA mindenkori igazgatója, akinek meg nyilván a Kongresszusban, meg az Elnök körül kellett hogy szintén legyen egy gazdája. Aki a pórázát tartja. Mert mindenkinek tartja valaki a pórázát.
Ül a project leader az irodájában, a vezetö aszisztens beszól telefonon, hogy a Müszaki Igazgató kér azonnali meghallgatást. Bejön, és kisebb -nagyobb fejvakarás után de kinyögi, a Hubble egy rakás szar. 1,5 yardért. Titokban még tartanak egy meetinget, meg mégegyet, meg mégegyet. Aztán a project leader rádöbben a köverkezökre, be kell mennie a NASA igazgatójához, és közölnie kell vele, hogy amit a Discovery felvitt az ürbe, az egy kalap szar, 1,5 yardért.
Na ez a Pepsi feeling ecsém. Ez is.
Na, az én helikopteres történetem is most egy ilyen story-vá kezd válni. Klassz, szép, meg minden, de egy kalap szart nem ér. De jól éreztük magunkat és jó drága volt. Basszus.
A Neptun
A NASA-ban elindult a gépezet. Csodálatra méltó módón lehetett ledokumentálva az egész, ha viszonylag hamar kiderült, az elsödleges tükör nem elég homoru, mert a gyártásnál használt eszközt rosszul kalibrálták.
( Joy benézte. )
Elindult a probléma megoldó gépezet. Lehozni nem lehetett, mert nem ugy lett kitalálva. Egy ideig az is felmerült, hogy a 11 tonnányi vasat simán lehuzzák az atmoszférában. De ült ott egy inteligensebb egyed és mondta, hogy talán nem kellene ekkora királynak lenni. Meg esetleg valaki megkérdezheti, hogy a T. adófizetök pénzét miért cseszik el ilyen játékokra. stb.
Aztán valaki elöállt a hihetetlen benchmark ötlettel:
- Szemüveget rá, ha homályosan lát! – és ez nem vicc. 1993-ban felvittek 2 pár lencsét, amivel korrigálták a Hubble rövid látását. Ha jól tudom, szolid fél yardos kis szemcsi volt, plus extrák. Fel kellett vinni, bele kellett csinálni, stb.
Innen már siker a story, 1997-ben, ha már a Space Shuttle arra járt, tuningoltak rajta egy közeli infrared kamerával, 1999-ben kicserélték a 6 giroszkópot, majd 2002-ben kompletten kicserélték a kamerát benne.
Gondolat ébresztönek néhány technikai nehézség cimszavakban: adatátviteli sávszélesség, hömérséklet ingadozás, tükör és lencse koszolódás és takaritás, stabilizáció, a CCD-k érzékenysége a kozmikus sugárzásra, stb.
2001 –t irunk. Szeptember 11.-a van. Egy napja vagyunk uton Horvátországban, hajóval. Nászuton vagyunk. Este érkeztünk Hvárra. Ösz van, de szép idö. Splitbe érkeztünk, bérelt repülövel, amit én vezettem. Pocsék volt az idö, de nem okozott gondot, megjavult mire Ali visszament a repülövel, mi meg átvettük a hajót az NCP-nél.
Kb 1 nap alatt értük el Hvart. A városi kikötöben dobtunk horgonyt este, közel a kedvenc kocsmánkhoz és a vársoközponthoz. Ekor még nem volt tultöltve Horvátország, még megvolt az a hangulata, amitöl oly sokan vágyakoznak a tengeri életre.
Tixi az aszisztensem hiv már korán reggel.
-Ég a Pentagon, a World Trade Center 2 tornya ledölt, amerika lángokban áll. – mondja nekem a mobiltelefonban az irodából.
Nem hiszem el.
Szkeptikusan mondom:
-Tixi, nászuton vagyok, ne cseszd az agyam, akkor hivj , ha baj van. – mondom.
Lerakom a telefont. Hülye ez a Tixi, mondom a Mamának, és elnézek a távoli negyedik irányába. Elgondolkodom. Egy pillanatra félelmetes csend támad körülöttünk. A sárkány lehelletét érzem a levegöben.
Ujra szól a mobilom.
-M. Nem viccelek basszus, keress egy Tv-t valahol, ez komoly. - mondja.
Összerakom a dingit, megkersem az evezöket, keritek egy papucsot és kievezünk a föutca melleti egyetlen kocsmába, ahol van Tv és már nyitba van. Minden igaz. El vagyunk foglalva magunkkal, de annyit tudunk, ez a világ soha többé nem lesz olyan mint volt. De még nem tudtuk mennyire nem.
2002-öt irunk. A kommunisták megnyerik a választásokat. Lassan, szinte észre vételenül elindul Magyarország a Mutyi Köztársaság irányába. Elöjönnek a TSZ elnök alkatu, uram bátyám világban felnött tanács elnökök és a a kilenvenes évek nagy olajszökitésén gennyesre gazdagodott kisiparosok. A 3-4 év Floroidai inkognitóból, amikor ott várták az elévülést. De már van fehér ingünk és öltönyük, a zizegös joggingot nem hordják már a Mercedesben. Ök már a MaSzop holdudvarának nagyvállalkozói. Virágzik az ÁFA forgatás az informatikában. Picsányi sufni cégek nönek hónapok alatt milliárdos sub – distributorokká. Forgatásból. Még senki nem tudja és nem meri elhinni, hogy ezek a cégek lesznek Magyarország vezetö disztributorai tiz év mulva. Már aki nem sitten végzi. Két óriás piramis forgatja a Sulinet nevü kommunista találmány teljes alkatrész igényét hétröl hétre. Van olyan notebook ami háromszor járja meg a határt , mielött a hypermarketek polcára kerül. Minket is elkezd szorongatni az ÁFA biznisz. De még a legnagyobbak között vagyunk. Nem foglalkozunk semmivel, csak jól akarjuk csinálni. És ugy is csináljuk. Még senki nem tudja, hogy mekkora árat fogunk fizetni azért, hogy életünk és vérünk szolgáljuk a Kingston-t.
A káosz elmélet azonban elkezd dolgozni.
A Kingston megnyitja a Londoni irodáját, kineveznek egy amerikai barmot az élére. Kiharcolunk egy évet, hogy ne kelljen velük dolgoznunk. Mi maradunk Fountain Valleyban. De már tudjuk, egyszer vége lesz. Mindennek.
Közben rájönnek az orvosok, hogy a pulzusom azért magas, mert gülü maci korom van. Persze elkezelnek. Olyan gyögyszert kapok, amitöl 2 hét alatt kinö a mellem. Le akarják erre vágni. Nem hiszem el , hogy ilyen van. Majdnem megverem az orvost, amikor elöáll a " kiváló sebészeti megoldásaink vannak ötlettel". A Mama ugy rángat ki a rendelöböl.
Elkezdek vitorlázni. Hirtelen felindultságból, szinte nulla tudással és tapasztalattal elmegyek egy trans-Atlanti turára. Rosszul sül el. Nagyon rosszul. 3 hétre eltünök az Atlanti oceánon, kifogyunk a kajából és a vizböl. A Mama a fensikra jár fel sirni, hogy a gyerekek ne lássák. 8,5 kilot fogyok 3 hét alatt, de tulélem, hazajövök. A repülö téren ET, és a Mama nem ismernek meg. Olyan büdös vagyok, hogy a vámos Ferihagyen inkább nem nyittatja ki a csomagjaimat, pedig a Caribról érkeztem.
A Kingston fej
2003. Ebben az évben leszek 40. Megtanulok snow boardozni. Az üzlet már nem a régi. Az ÁFA forgatás lassan de biztosan teszi tönkre az üzletet. De mi még királyok vagyunk. Fiatalok és gazdagok. Élére állok a forgatás elleni harcnak. Vérdijat tüznek ki a fejemre. Börkabátos, kopasz ,kigyurt gyerekek jönnek az irodába és üzeneteket hoznak. Cserébe felhivást teszek közzé a neten, vérdijat tüzök ki a fejükre.
Már látszik, hogy a Kingston biznek lassan de biztosan vége lesz. Mr. Holland , a Kingston UK igazgatója, egy Szentpétervári üzleti ut alkalmával olyat tapasztal, hogy azonnal szerelmes lesz, elválik. Nyomban elveszi az orosz (szopós) libát feleségül. Még nem tudjuk, hogy ez az apró lépés megpecsételi a sorsunkat a Kingstonnál. Alig fél évre rá Mr. Marschner, egy nyársat nyert teuton barom lesz a Kingston UK vezetöje, alapvetöen nagy disztributori tapasztalatokkal. Mr. H. huz vissza az államokba az ifju orosz mamával, Szvetlánával. Még utoljára elöbb érünk ki Londonba, mint a C2000 magyarországi igazgatója, tronfoni tudjuk az uj diszti beléptetését a magyar piacra. De már mindenki tudja....
Vége. Csak még nem hisszük el.
Decemberben, Londonban ülünk a szálloda halljában. Mint rendesen, karácsony elött Londonban vásárolunk. Nem is sejtjük, hogy majd egyszer ez is elmulik. Egy idöre mindenképpen.
( Megint ) Megszólal a telefonom.
És Tokyoban megrezegteti a szányát a pillangó. Behivnak a MALÉV-hoz interviewra. A karácsony avval telik, hogy „köcsög” MALEV pilóta leszek. Alig telik bele 3 hét és kiderül, február 1.-vel lépek be a MAX-ba, március közepén pedig indulok Montrealba, a Bombardierhez, gyári kiképzésre. 4 hét Canada.
Még nem sejtem, hogy egy évre rá, miután kikezelnek a Gülü Maci korból, egy nem is olyan veszélyesnek induló Husvéti összezörrenés maitt fenekestül borul fel majd az életem. Évekre.
MAX
2004 –et irunk. Amint megjövök Montreálból, besziv a gépezet. Havi terv, no hétvége, no szabdság. Szinte alig vagyok otthon, akkor meg bemegyek a Cégbe. 2 óriási hibát követek el. Hülye vagyok otthon és beleugatok a Cég dolgaiba, bár már alig látok bele. 2 felszállás között határidös deviza dealekkel fedezem az importot. Lassan, szinte észrevétlenül mérgezi meg az életünket ez a kettösség. Mostanra a biznisz is esik szét. Én pedig nem a jövönket épitem, hanem az álmaimat kergetem a felhök felett. Értelmetlenül.
Még nem tudom, hogy alig egy év mulva vége szakad a közforgalmi pilóta karrieremnek.
De még mindig szolgáljuk az Urat, még mindig azt hiszzük, elég jónak lenni a piacon. Nem vesszük észre a kommunisták által elöidézett változást, ezért nem is épitünk kapcsolatokat. Csak nagyon jól dolgozunk.
2004 május
Nyár végére világossá válik, hogy a Gülü Maci kóromat gyögyszerekkel már nem lehet kordában tartani. 110/120-as pulzussal élek, pörgök és hülye vagyok. Ösz közepére látszik, hogy Londonban fognak január - februárban kikezelni, egy egsészségesnek éppen nem mondható Iod izotópos belövéssel. Ekkora már jól láthatóan kiguvadt a szemem. Ronda vagyok mint a bün. Gülü Maci.
Elindulunk a totális káosz felé.
Csak még nem tudjuk, de érezzük az elöszelét.
2005. London. 3 hét Canari Warfban és a Harley street klinikán. Nehezen viselem a magányt kinn Londonban. Nem is sejtem, hogy pár héten belül annyit kapok majd belöle, hogy maj belepusztulok. Február végén hazjövök Londonból. Még egy hónap és egy kicsi a break downig. Fogalmam sincs hová tartunk. Észre sem veszem. A Cég még ugy tünik müködik, de ez csak illuzió. 12 év ereje és lendülete viszi még elöre. De csak az. Válságos a helyzet, de nem érzékelem, amikor is beköszönt a Husvét. Motorra ülök és felmegyek a Mátrába, Jules barátomhoz. Ott vagyok hétfö reggelig, amikor is elindulok korán reggel haza. Nem is sejtem, hogy órákon belül fenekestül felfordul az életem.
Megittasodva a Iod izotópos kezelésem sikerein és telis tele töltödve egy évnyi hülyeségemmel, ezen a gyönyörü Husvét hétföi napon a Mama a konyhában magához vesz egy rollni fekete, 120 literes szemetes zsákot. Dühösen, kackiásan , de hevenyészve beleszórja a ruháit. Az igy megtöltött zsákokat behajitja az autó csomagtartójába – és elköltözik. Pár évre.
Álltam ott barátom, mint fasz a lakodalomban és azt se tudtam mi történik velem.
Forog a világ. Azt hittem álmodom és szerdára elmulik. De nem mult el.
Mint rendesen, ahogy a férfi emberrel ilyenkor lenni szokott, mély alkholizmusba csuszom . Kb 3-6 hónapig. Minden kibaszott este sör-whiskey. Kinn a kertben, ültem és addig ittam, amig el nem zsibbadt az agyam. Nézem a madarakat, aztán ahogy besötétedik, a csillagokat. Várom a hulló csillagot, hogy kivángassak. De nem jön.
Csak a fiatal horcos jött i hozzám a kertbe és azt mondta:
-Apám fáradt vagy, menj el aludni. – 16 volt a Gex ekkor. A legjobb korban, hogy lássa a jó példát. Hát azt látta.
Szabály:
Amikor eltelik egy év, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg magadtól mire emlékszel az elmult évböl? Ha semmire, vagy csak ugyanarra a szar dologra, tudni fogod, az életed nem jó irányba halad. Merj változtatni.
2006 és 2007 is valahogy igy telt el...
Arthur - aki sajnos szintén háborús áldozat lett
2005 elején, mielött elmentem volna Londonba, hogy megkapjam a sugár lövést, elgondokodtam ezen. Semmire az ég adta világon nem emlékeztem 2004-böl, kizárólag a hajnali kelésekre, és a CRJ jobb oldalán a TV-kre. Nem tudtam mekkorák a gyerekeim, nöttek-e, semmi. Pedig voltunk Görögországban, hajózni is. Mondjuk az egy oltári nagy szar volt. Persze buli ott is volt, Mikonoson. Nagy. Nagyon nagy. De erröl majd máskor.
Ugorjunk egyet az idöben...
2009 -et irunk. Május van. Baráti csapapttal megyünk le az Adriára, egy Sun Odessey 54DS hajóval. Megint Hvarban kötünk ki, a Carpe Diemben. Életem néhány forduló pontja kapcsolódik ehhez a helyhez.
Már irtam róla, micsoda buli volt ott. A Gex már velünk bulizik, nagyon birja. Még senki nem tudja, hogy 10 nap mulva élet és halál között lebegve fekszem majd a kórházban, becsövezve. Még senki nem tudja, hogy ez az utolsó alkalom az életemben, hogy berughattam. Még senki nem tudja, hogy a Captain soha többet nem ihat majd alkoholt és az elkövetkezö 6 hónap alatt ugy ugrik le rólam 10 kg plusz, mint a sicc.
Már nincsenek meg a cégek. Már nincsenek meg a dolgozók, csak a Transporter, régi barátom, aki az utolsó pillanatig kitart mellettem. Még megvan a Citroen flotta egy része. Már amit a Gex még nem pusztitott el.
Már tervezzük az elsö, ezer mérföld feletti turát, Maltara. Még senki nem tudja, hogy amig Máltára érünk, Gex ujabb balasete alapvetöen megváltoztathatja majd az életünket.
2008 óta helikopteren repülök. Ekkorra már megvan a CPL(H)-m. Csak ösz környékére látszik világosan, hogy a Magyarisztáni papirral kitörölhetem a seggemet, sehová nem jó, még közép Afrikába se. Ki hitte volna.
Már nem vagyunk olyan gazdagok mint régen. De nem baj. A békeidök sportautói, a Jaguár XKR, az XJ6 már mind a levesben van. Keverünk, kavarunk, de a világ megváltozott körülöttem. Elegem van már Magyarisztánból. Menni akarok, el innen.
Málta a tenger felöl
Megjárjuk Máltát, jó volt. Az oda fele vezetö uton elöször látok a tengeren 65 kt szelet, hurrikán viztölcsért és olyan erös villámlást, hogy nappali világosság van. A csapat, régi barátaim jól szerepelnek. Öreg barátom, ET, - örök elsö tisztem -kiválóan teljesit. Még Ö sem tudja, hogy a következö év neki sem lesz az, amit beir majd az emlékkönyvébe. Bankár barátom sem tudja még, hogy a választások hatására 2010-ben ujra nyugdijassá avanzsálhatja magát, miután a rendszer adminisztratori statuszt nem fogadja majd el a Királyság ujdonsült media cenzor nöjétöl.
Eltelik a 2009 is. Már tudom, hogy pár hónap mulva elmegyek Amerikába. De még nem tudom, hogy a tervezett 2-3 hónapból majdnem 6 lesz. Még nem tudom, hogy nem akarok majd haza menni se, számtalan ok miatt, amiböl talán csak a legelenyészöbb a Királyság ,mint az abszolt monarchia intézménye maga.
2010 május – juniusára megszerzem az FAA jogositásaimat. Éppen készülök haza, amikor megkapom ( smsben ) azokat a hireket, amik miatt el se indulok.
És akkor elkezdek blogot irni.
Amiböl talán majd nemsokára akár egy regény is lesz.
Igaz már délelött van – nekem – , de Magyarisztánban meg már késö este lehet. BC-be való átjövetelem értelme kizárólag annyi, mostani tudásom szerint, hogy olcsó, de szar a szállás és nincs olyan farkasorditó – embert próbáló hideg, mint Calgaryban. Amugy tökéletesen és teljesen értelmetlen.
Voltam benn a Chiccoban, beszéltem Cathy babyvel, aki éppen magányos, mert Clayton Ausztráliában álmodozik a Big Boobies-okról.
(Tapasztalataim szerint azok a férfiak, akik tartós kapcsolatban élnek olyan nökkel, akik alapvetöen picike kis cicikkel lettek elkészitve, idövel epekednek a nagy tejcsárda tipusu nöi mellek után..., a tipus megrepülése után a vágy elmulik - ti. semmi jelentösége)
Clayton közben tüzet olt a plusz 40 fok vanban, ami szerintem jobb, mint a -25, de hát különbözöek vagyunk. Az idöjárásról annyit, hogy tiszteletemre 3 napja nem esik itt Indián falván az esö. Semmi se esik és semmi se történik. Nem jó. Nem menö.
Nem gáz, ha itt nem is, otthon zajlik az élet. Teli torokból.
Hirek, cimszavakban:
-Tony a Floridai autókereskedöm, Meritt Islanról eladta a Chryslert. Ügyes volt. Nekem azt mondta 1.000,- $-ért adta el, ehhez költött egy mesét egy szegény nöröl, akinek nincs pénze, és még ö adott kölcsön neki, meg a növérétöl is kért köcsön, de majd a jövö héten kifizeti – nekem. Értsd helyesen: Eladta kb. 2.500,-$-ért, nekem azt mondja ezer, 1.500,-$-t pedig lenyul tölem és a nötöl meg adómentesen kéri el... Ez a mutyi verdikt ment a kilencvenes évek közepétöl a Misztáni repülögépes adok-veszek biznyákban is, azzal a különbséggel, hogy a Felek elöször mindig azt hitték, hogy ők baszták át jobban a másikat. Utána meg mindig volt a nagy kajabálás, meg anyázás, meg kitépemaszivedköcsögözés. Igazi olajszökitó kisiparos virtus, oroszlánnal a kiskertben. Mert ilyen is volt.
-Az én nagymamám, aki 95, és a székrekedésen kivül semmi baja, ha van lové, miután kapott egy nagyobb összeget, egyrészt meggyógyult, másrészt a szelektiv vaksága is elmult, már nem akar meghalni se és ujra boldog...
-Az én apukám és anyukám, miután végig szoptam velük a Karácsonyt, az Uj évet, stb. – és anyukám jobban lett, rájöttek, hogy minden dolgok oka és tettese én vagyok – a szemét, aki elhanyagolom Öket. Meg egy semmire kellö is vagyok. Többek között. Üss még. Szado-mazo, mi?
-Lejárt a biztositása a Pontiacnak, de ujrakötöttem. Lehuztak kb. 3 hónapnyi dijra, 340,-$, de ha elmenek innen, és leadom a rendszámot, akkor visszaadnak kb 200,-$-t. Minusz a bünti. LoL.
-A Mama igéretet tett arra, hogy ha irok egy könyvet, akkor kiadja. Ez olyan Kalifornication–Hank féle ügyre kezdett emlékeztetni engem, de ezt nem mertem mondani, mert Hank lépten nyomon megdug mindenkit, pl. a fiatal koru MIA-t, és ugye azt (sem) szabad. Nekem. Elözetesen, mint az ügynököm 20%-t kért, ami elfogadható, tekintettel arra, hogy nem vagyok még befutott iró. Se.
-A könyviráshoz csak arra lenne szükségem, hogy ujabb kalandok után nézzek – ezen dolgozom éppen –, meg hogy leszokjak a csunya beszédröl legalább az irott anyagokban. Tix persze szivesen kiegyeli ezeket, ez nem akkora deal. Gyakorlati szempontok miatt jó lenne tiz ujjal gépelni is, de azt erösen akadályozza az amerikai billentyüzet.
-Minden más tekintetben vesztésre állunk. Ez is csak egy hir. Nincs munka, nincs munkavállalási engedély, nincs semmi. Cathy javasolta, hogy nézzem ahogy a Dave nevü oktató – aki mértékadó vélemények szerint is egy büdös paraszt – a szimulátorban idomitja az IFR-hez kurvára nem értö new zelandi bennszülöttet, mert az milyen jó. Nem mondtam neki, hogy nem annyira van szükségem erre az élményre, nekem az IFR menne enélkül is, ugyhogy finoman elháritottam ezt a lehetöséget.
-Árulom a Pontiacot, a neten. Semmi. Pedig még a távirányitóban is kicseréltem az elemet, amitöl egyenlöre megemberelte magát a verda és nem akar mindig megszivatni azzal, hogy nem hajlandó beindulni.
-A bankár szökésben van. Vagy siel, amit nem jelentett.
-Elökerölt kedvenc ügyvédnöm, szomoru hangvételü levélben jelezte, hogy szomoru, hogy nem fog oly sokáig látni, ti. ezt irtam neki. Továbbá, hogy nem vagyok – eléggé – együttmüködö a Misztáni VOGON hatóságokkal, amiért ök nem fognak szeretni. A vogon hatóságoknak azt üzenem, innen Indián falvából, hogy ök sem együttmüködöek velem, és én sem szeretem öket, ugyhogy kvittek vagyunk.
Péntek délutánra már látszott, hogy Alberta megmutatja azt az arcát is, amikor az idöjárás önnön magát adja. Az elöre jelzések elöször egy szolid -14 fokról és havazásról beszéltek, majd elökerült az éjszakai -21 fok, még több hóval.
Itt ugye mindenki nagyrészt benzinfaló szörnyekkel közlekedik, nagyrészt ráadásul benzis verdákkal, mert a diesel ugye kurva hidegben nem annyira szokott beindulni.
Az én Toyota Corollám hip hop beindult. Éjszaka leeset kb 15 cm hó. Ez itt láthatólag senkit nem zavart, a truckkal közlekedök önfeledten driftelgettek, feledtetve a fájdalmas valóságot, hogy a feelingért esetenként 25-30 liter “gas”-t kell tankolni száz kilométerenként.
Még pénteken megvettem a WestJet repülö jegyet. Online be is chick-in eltem. Ez már teljesen elfogadott eljárás, söt, ha nem igy csinálod, szivni fogsz a repülö téren, mert már nem checkinel be helyetted akkor se senki. A pultnál ülö unott képü maca csak a baggage dropot intézi, de a legtöbb társaságnál azt is elöre be kell checkinelni. Ennek a storynak a pikantáriája a boarding pass, amit ki kell tudnod nyomtatni, mert ez az egy dolog megmaradt még a „régi” repülö jegyes rendszerböl. Gondolom pár év mulva majd megkarszalaogoznak, mint a dizsiben. LoL.
Megtudtam mi a cime a Zoom autó kölcsönzönek, mert érkezéskor kevéssé voltam magamnál, amugy egy Best Western Hotel halljában ücsörög a majom, onnan árulja az occsó köccsön autóit. Persze midig van átbaszás, jelen esetben minden de minde autókölcsönzönél a biztositás. Tehát ha occsón 5 napra bérelsz egy autót 150 CAD-ért, akkor ebból a super árból majd hiányzik a biztositás, azaz a CASCO. Ez alap hangon, ha a legoccsóbbat választod, 21 CAD- nap. Meg az adó , mert az nincs benne az Észak Amerikai kontinensen semmilyen árban. Igy lesz a "mi vagyunk a legoccsóbb gyerekek 150-ból", mire kifizeted 280 CAD.
Autót simán leadtam, valami ujabb tanonc inidián gyerek elvitt a repülö térre, panaszkodott, hogy itt milyen kurva hideg szokott lenni és hogy ö ezt hogy utálja.. Megj.: én is.
A repülö téren volt egy csomó idöm, próbáltam netezni, de persze az nem ment. Tapasztalatom szerint alapvetöen 2 fajta Hot Spot van a repülö tereken.
a.Egyszerü free WiFi, rálépsz , netezel, hurrá. ( ez a ritkább )
b.„Airport Free Wifi” nevü hálózat, amiról majd kiderül, hogy regisztrálni kell, meg kell adnod az e-mail cimedet, a mobil számodat és/vagy venned kell 15 percet x összegért. Anyád. ( ez a gyakoribb, de nagyon utálom )
A free WiFi hiszti is valami féle anti terrorista örület része, már hogy ne legyen freeee, mert az egy akkora hüha. Javaslom nézzétek meg a Four Lions nevü filmet, kiváló kritikája az elmebeteg anti-terrorista hisztériának.
West Jet gyors volt és pontos. Kaja semmi, pia üditö, elvetemülteknek szesz szigoruan kártyás pénzért. Értsd nincs cash, nincs vele gond.
A spanyol haveromnak még irtam a felszállás elött,:
- Akkor vársz majd?
- Persze - jött a text, de aztán persze hogy nem, a déli stilus.
Felhivtam, mondja otthon van. Én állok a terminál elött a farkas orditó hidegben és mit tegyek? Kérdezzem meg mi a lófaszt keresel otthon?!
Mondja:
- 5 perc és ott vagyok.
Gondoltam beülök iszom egy kávét arra a fél órára, amig ideér. Igy is lett.
A Pontiac simán beindult. Jöttünk a Small Houshoz, hüséges olvasóim már ismerik a helyet. A szervezés másik fele ma Richard volt, aki ugye a „Land Lord”, azaz a gazda. Tán kétszer is felhivtam, hogy akor szombaton jövök, este 5-6 körül, kellene nekem a kulcs, stb. persze, csak hivjam fel, nagyon örül. ( pénzéhes köcsög )
Nyilván, hogy nem volt sehol, a telefonja kkapcsolva illetve átirányitva az office üzenet rögzitöre.
Itt akor most megjegyeznék valamit ami rég óta bosszant:
Tágra nyilt szemmel csodálkozva tekintek ujabban a világra, ahol ezek az emberek, akik linkek, gátlástalanok, koklerek, buták és müveletlenek, vigán és kellemesen élik az életüket. Irigykedem kicsit rájuk. Leszarnak ezek mindent és megis megy nekik. Megbizhatatlanok, hazudoznak, akkorákat moindanak hogy kidöl a WC ajtó de a gátlástalanságukkal és pofátlanságukkal mindent kompenzálnak.
Valahogy nekem ugy tünik az az értékrend amit én képviselek, na az, szart nem ér. És már pénzzé sem váltható. Már.
Ez az Efren gyerek is ( a spanyol ) nyilván addig halászgatott a netes társkeresö oldalakon, amig a heti 2 uj liba közül kiesett egy olyan, amellik most aláirja neki, hogy vele él ft. mióta. 2 hónapon belül lesz residentó permitója, evvel együtt working permitje is. Az angolt 8 hónap után is ugy beszéli mint egy Andaluz kecske, de gyanitom márciusra munkája is lesz, mert nyilván vastagon elirta az Argentin repült idejét, amitöl már lett vagy 500 órája. Igaz decemberben csak 450 volt, de saját bevallása szerint repült vagy 3 órát .. azóta.
Valamit én benéztem waze, nekem kezd ugy tünni. Nem tudom mikor kerültem át a világ szarabbik oldalára, de nekem ugy tünik elcsesztem.
Szóval kompenzáció képpen megbeszéltük, hogy elmegyünk a spanyol étterembe. Beültünk a Pontiacba, amiben nem volt villany. Már nem volt benne villany. Gondolom a 1,5 hónapos várakozás még egy lövésre elég volt, de aztán feladta szegény.
Kisebb konzilium a motor térnél. Hol is lehet az akumlátor, stb. Majd elörször benzin kut, bika kábel vásárlás, nem nyert, majd Canadian Tires. 10 CAD, kábel megvan.
Beindult. Hahó. 2 kocsival elindultunk Langleybe, a spanyol étterembe, aminek csak a cimét meg a nevét nem tudtam. Nyilván nem találtam meg.
Kb. ¾ óra mulva Efren felhivott:
- Friend, akkor most enni megyünk, vagy csak az akumlátort töltöd? – kérdezte tört angolsággal.
Efren elöbányászta No 2 barátnöt, aki angol – francia tanár Richmondban. Mobilon. Ö persze nem értette, beszéltem vele én, mert megálltunk. La Messa az étterem neve, cim megvan, beirtam fél vakon Efren iPhone-jába, ( éjszaka , szemüveg nélkül ), átadtam a vezérlést, oda értünk.
Közben megoldódott a kulcs ügy is, mert amikor elindulunk kiszurtam a buzi Richard Ford F150-ét, vissza fordultam, elkaptam, megszereztem a kulcsot.
Ez azért volt fontos, mert a szobák zárva voltak, igy amig nem volt kulcs, az volt az opció, hogy vagy a nappaliban alszom, ahol kurva hideg volt, vagy Efrennél, aki felajánlotta hogy akkor ö elmegy valamellik nöjéhez aludni. LoL.
A Pontiac megemberelte magát, talákoztam Jennie-vel, aztán már jött is a vasárnap.
Mielött belekezdek a tegnapi napba, gyorsan a 7Elevenröl...
Itt az észak-amerikai kontinensen profi szinten zajlik, a hogyan lehet mindent a legegyszerübben müködtetni játék. Mindig csodálkozással tölt el, hogy ez a nép és a másik (innen délre) mennyire egyszerü. Ez nem negativum, néha kifejezetten csodálatra méltó.
Kicsit romlik az idö, éjszaka már lesz egy szolid -14 C, esik a hó, ha nem lesz nagyobb gáz , holnap 4.00-kor áthelyezem a föhadiszállásomat BC-be. Vár Indián falva, a kis szikhjeim.
Van itt ez a 7 Eleven benzinkut, ahol képesek 1 liter benzinért, akár 1.026 CAD-ot elkérni. A teljes kut személyzete 1 fö. Tokkal, vonóval, zenésszel és a „C” betüs zenekarral. Nincs tul bonyolitva a biztonságtechnika se. Nincs kamera rendszer. Helyette akkor tudsz tankolni, ha kifizetted elöre a tankolást. Egyszerü ez is, mint a faék, meg mint az átlag amerikai.
Dél Nyugati view a hegyekkel
Vagy kártyával a kutnál fizetsz - elöre, bedugod, PIN kod, megmondod mennyit akarsz tankolni, oszt uzsgyi. Vagy bemész a nénihez és kifizeted neki - elöre, ö beüti a gépbe és már nyomhatod is. Igy pl. nehéz meglopni a kutat. Maga a shop – érted az egy igazi kis otvar vegyes bolt, ahol minden van. Kávé, nachos, stb. A nachos elöre csomagolva, de a szószra van egy olyan gép, mint a cola automata, csak ingyen szószt okád a chipsre. Müködik. Nem olyan puccos mint a Mol Marche – ahol ha megfeledkezel magadról akár 5-6 ezer forintért is ihatsz kávét egy kis szenyával. Persze csak ha az átutazó román oláh "C" brigád nem lök fel kávéstul. De nem is 360 Ft egy liter benzin. Ugye.
Megjegyzem ma összeomlott a 7 Eleven kicsit, mert az egyhengeres budiba beszorult 2 négy-öt év forma gyerek. Anyuka éppen lottozott a pultnál, porontyok üvöltöttek a budiba, hitelkártya-olvasó beszart, a pultos nö meg ki volt már az egyedülléttöl. Csak a benzinkut kirablás hiányzott, gondoltam is, miközben 15 perce álltam ott a sorban, hogy ha jön a rabló dobok el mindent és fotozok a blognak. Feldobom a nézettséget. Tiszta media megszállott lettem. De nem jött a rabló. Se.
Meg Hófehérke se. Basszus.
Észak Keleti view
Tegnap kifejezetten azzal a céllal mentem be Calgaryba,- 7 perc kocsival -, hogy felmenjek abba a kilátó toronyba, amiröl már posztoltam – alulról – egy képet.
Amit a toronyról tudni kell. A tornyot 1967-1968-ban épitették. Monolit beton a cucc, amikor magát a tornyot épitették, akkor azt 26 nap alatt folyamatosan kellett betonozni. 525 feet magas. Az 1988-as téli olimpiai játékok alatt a torony tetején égett az olimpiai láng. Maga a torony 15 CAD ért látogatható, a kilátó szint alatt egy steak étterem van. Ide én nem jutottam be, mert 2 és 5 között zárva volt.
A torony északi oldalán van egy kilátó párkány, mintegy bátorság próba képpen, tökös machoknak kifejezetten. A lényege, hogy a padló üveg és kilóg a semmibe. Persze én ráálltam, naná, de 525 feet alattad, egy átlátszó üveglappal a talpad alatt, mit mondjak. Van feelingje a dolognak. (képek mellékelve)
A "bátorság próba" párkány a kilátóban
Végre pozicionálni tudtam magam, a Sziklás-hegység nyugat dél-nyugatra, északra a végtelen semmi, de sajnos egyre magasabb épületek mindenhol, föleg a kilátó elött észak fele.
A következö felfedezésem ugy kezdödött, hogy bementem valami áruházba, nem igazán tudom miért, köztudottan nem szeretek vásárolni. Arra eszméltem boklászás közben, hogy egyik épületböl a másikba lehet átmenni az elsö emeleten, az utcák felett. Canada hires arról, hogy dacol az idöjárással. Itt Calgaryban néha -30 vagy -40 C fok van. Logikus, hogy az egész belváros, az összes iroda épülettel, shopping centerrel és plazakkal átjárható a függö hidakkal anélkül, hogy a utcára kimennél.
Átjáró az épületek között - Calgary downtown
Egy apró megjegyzésem azért van ehhez. Amiatt, hogy ezt meg lehessen oldani, bármelyik irodaházba bemehetsz, nyitottan átjárható az elsö emelet. Nem áll Pista bá PV Security inges barma az ajtóban, meg a portán és hajt el a vérbe, hogy ez itten egy irodaház, faggyá meg köcsög. Mert ez nem Magyarisztán.
És itt nem státusz szimbólum a BMW, Lexus – a naaagy autóóó sem, és nem adnak hozzá szöke, szilikon mellü diszállatot sem. És akkor is ember vagy ha gyalog jársz, meg ha nem BéemVében ülsz, de erröl már irtam, ez akár már Austriában is igy van.
Függö hid az utca felett - Calgary downtown
A tegnapi nap bevállaltam egy indián bar és éttermet, mert pont olyan hülye idöpontban voltam, hogy alig volt valami nyitva. Naan kenyér és chicken tikka masala, határeset. Nem, nem a kajával volt baj, ittam hozzá 2 stück O”Douls amber alkoholmentes sört, csak a csirke tikka maszala a dietám szempintjából olyan marginális eset. Ritkán megyek indián étterembe, mert a currys cuccok szinte kezelhetetlen sebességgel próbálnak átrohanni rajtam, (bocs), mert a diétám miatt határeset az indián kaja, és mert meg nem nevezett okok miatt nem támogatott az indián éttermi látogatásom.
Tegnap irtam egy indiai heli operátornak is, de nagy bajba leszek, ha pont Ök akarnak, mert egyrészt kibaszott messze van, másrészt nem feltétlenül a kedvenc elfoglaltságom 1 milliárd „C” betüs dogi szkinnel együtt élni. No maj’ meglátjuk.
A Sushi Hiro kiváló volt, ma is. Elötte elbeszéltem vagy 20.00,- CAD-ot a telomról, de legalább kinyitott a SH addig. A bizonytalanság azért szép lassan megesz engem, értelmetlenül ordibáltam Calgary belvárosában a Virgin telomba fél órát. A baj az, hogy nyilván azzal orditasz, akivel a leginkább nem kellene, mert másokkal nem vagy olyan „viszonyban”.
