Bloggolj ha tusz....az elmaradt elöszó a harmadik kiadáshoz

Ya Kwaza - a nagypapa

2011 VI. szám 3:13 PM

Elöszó

Régóta tudom már, hogy a blog mint müfaj ambivalens érzéseket kelt bennem. Találkoztam emberekkel, akik rendszeres olvasóimként pontosan tudták mikor – mi történt velem. 

Sokan olvassák az irásaimat, akik kedvelnek, és/vagy elviselik a hülyeségeimet – és ez néha nagyon jól esik. 

Értsd. Mind a kettö.

De a bloggal együtt kinyitottam az életemet. Amikor minden jó és szép, amikor király vagy ecsém, akkor klassz ez a bloggolós dolog. De amikor jön a medve és a piac zuhan, nehéz ugy irni, hogy az olvasóid el tudják fogadni – ez is a te életed.

Ahogy már nem nézek ölös baszós filmet, és ahogy nem nézek gyilkosságos, hulla boncolós, csontból megmondom mikor keféltél utoljára filmeket sem. Csak és kizárólag röhögséges és állatos filmet nézek – azt is ritkán. ( No CSI please! )

A blog amugy olcsó, de nagyon idö igényes hobby. A befektetett energia és az idö szorzata nagyon magas, megélni belöle nem lehet.  Te pedig drága olvasóm, ha csak egy napot is kihagyok – kivetelözöl, mint egy kisgyerek. Hmm.

Aztán itt van a privacy kérdése.. Jelen helyzetben nekem, a skrizofeniával megáldott ezüst hátu gorillának, akit mondjuk meg öszintén csesztetnek innen – onnan, problematikus kérdés, vajon ki mindenki olvassa a blogomat, akiröl biztosan tudom, hogy vagy nem akarom, hogy olvassa, vagy krómozott szivlapáttal vágnám pofán ha csak egyszer is találkoznánk. Mert a Rambo élet nem tett egyszerübbé, söt.

Az apropója a fenti kis esszének pedig az, hogy éppen nem alakulnak de geci jól a dolgok, igy a blogra is csak nehezen tudok szalonképes dolgokat feltenni, anélkül, hogy crying baby-vé ne váljak. Szarságokat meg bárki tud olvasni az Indexen.

Tehát, fél szavakban egy rövid státusz report, aztán jöhet a tegnapi nap, a kilátóval, meg a Calgary –ban azért tud kurva hideg is lenni storyval.

Szopás van. Nagy. A semmi és a valami határmezsgyéjén lebegek, ez kihat mindenre, ami körülöttem éppen van. 

Illetve. 

Nem van, hanem döl össze. Éppen.

Egyenlöre nincs melo (se), mert vagy kevés az idöm, vagy nincs munkavállalásim, vagy öreg vagyok ( hiába álcázom ), vagy válság van, vagy rossz országban születtem. Ezen nem segit, hogy polihisztor vagyok, és okos és ha nem is szép, de ezt ideig óráig tudom leplezni.

Ezt a storyt megbonolitja egy apró kis semmiség.

5 évvek ezelött egy buzeráns – vogon ügyintézö elköldött nekem egy levelet, amit miután én soha nem kaptam meg, meg se válaszoltam. Mint tudjátok Misztánban ettöl még, amikor leketyeg a ft. hány nap, akkor olyan mintha megkaptad volna..

S igy aztán ült ott ez az ügyintézö, és én hirtelen egy üggyé váltam. És egy ilyen munkáját utáló, csinyovnyik vogon köcsög mindig csak egyet akar:

- Ne legyen ügy! – mert az neki probléma. Ugyhogy fogta a vogon irógépét és irt egy vogon határozatot, rá ütötte a nagy vogon pecsétet és ettöl most Walaki engem ott Magyarisztánban kurvára meg akar dugni. De én meg ezt nem szeretném.
Nincs ember, ügyvéd, szakértö, bárki aki pénzért, nöért, vagy bármilyen kmpenzációért képes az „ügyet” megoldani. Csak okoskodó, nagypofáju, alkalmanként lelkizö majmok vannak, de ök sem tudnak segiteni.

Ettöl a dologtól a szopás, ami létezik, a négyzetre lett emelve.

Mondhatjuk akár – mélytorkozunk éppen. Sejted már ugye én éppen a csö melyik végén állok?!
( De volt jó 4 évem, amikor nem tudtam róla, hogy Walaki koitálni akar velem. )

Amugy köszönöm kérdéseteket, jól vagyok.

Elmegyek hát Calgaryba, eszem egy sushit és folytatom.

Orgy(c)