Rocky Mountain House - a végtelen hómezökön át

2011/IV. szám 8:32 PM MST (Mountain Standard Time – Calgary)

Az éjszaka a jetlag jegyében telt el. Az érzést fokozta, hogy a Magyarisztánban hátrahagyott harcosok nem értették még teljesen az idöeltolódás problémáját, ezért kaptam vagy 3 smst éjszaka, hogy mi van velem? Jól vagyok-e? Stb. Ez addig tartott amig a következö üzenetet el nem küldtem:

„Éjjel van wazz, éppen f3. Minden ok. Csak had aludjak egy kicsit legalább.”

Ezt tetézte még egy üzenet, amit egy status reporttal kellett lerendeznem:

„Macim én Calgaryban vagyok, csak hajnal van..” Erre – gondolom – összeállt a kép és aludtam vagy 5-ig.

Reggel megtanultam kibontani a hüde compact kávé csináló gépbe való löszer javadalmazást, föztem egy ilyen compact kávét és beszéltem maj mindenkivel, aki fel tud idegesiteni.

Aztán rápróbáltam a free continental breakfestre. Ilyet utoljára Vancouverben csináltam, de ott a kicsi föld alatti helyiség és a valószinütlenül magas nyam-nyam sürüség miatt banlistása tettem az egészet. Itt lényegesen jobb a helyzet. Nagyobb a helyiség, van egy föfelügyelö, akitöl alkamasint ki lehet nyerni infot a kávékkal és a goofrisütövel kapcsolatban. A többi ua. a moslék. De a garnirung, babám, az fogyaszthatóvá teszi az egész attrakciót. Külön goofrisütö gép is van, egy hozzá rendszeresitett goofri lé adagolóval. Kihagytam. Majd holnap.

Reggeli után felhivtam Ralph-ot, bizva benne, hogy majd megegyezünk valamiféle kényelmes holnapi idöpontban. I l l e t v e.

Ralph 9:25 kor mondta nekem, hogy akkor találkozzunk Rocky Mountain House-ban, amikorra oda érek. Ööööö. Meg hogy majd a recin itt lent a félig analfabéta beduin megmondja, hogyan kell oda mennem. Na ja.

A recin a nö felirta nekem egy darab papirra: map.google.com és elmagyarázta, hogyan kell használni a busniss centerben a computert. Mondtam is neki, ne turáztassa magát, menni fog sajátból.

Gyorsan átalakitottam magam szalonképes királyfi jenövé és huss, irány a hómezö.

Az ut kb. 2-2,5 óra, benne összesen 3 db kilencven fokos kanyar. Északról nyugat, nyugatról észak, északról nyugat. A többi egyenes. Teljesen. A végtelen hómezökön át, egészen a Boston Pizzásig, ahol a találka volt Ralph-fal.

Hamar kiderült, engem akár akarhatna is, de nem akar, mert nincs még meg a munkavállalásim, és mert fenn északon a körülmények a majdnem gyerek 20-23 évesekhez vannak igazitva, amitöl én (már) nem lennék boldog. Ti. Majd 2x annyi vagyok. Mindegy, jó sok mindent megtudtam töle, közben ittam kb 6 kv-t, mert a pincér néni default ujra töltötte mindig.

A körülmények tömören: 2 ágyas szoba, 1 fürdöszoba 8 embernek, moslék fast food kaja, és a repülésen kivül az orális szex teljes sprektuma, mint ground handling ops.

Igen, ez (már) nem nekem való. De Alec biztos nagyon fogja élvezni..

Ralph azért adott 3 tippet, ugyhogy arra rá is mozdultam. Ennek lehet az lesz a következménye, hogy holnap egy mainál lényegesen hosszabb, kvázi 4 órás ürsétát kell tennem a bérelt Toyota Corollával a végtelen hómezökön, hogy Edmontonba tegyem tiszteletemet. Idömböl kitelik, Toyota birja, bár ma a 7Eleven elött produkálta a gáz pedálra ráállt valaki jelenséget. Ez szerintem a tempomat korai japán változata beta verzióban. Lehet persze kezelni, de tényszerüen kicsuszott a „hübaszdmeg” amikor megfordulás közben padló gázzal neki indultunk a 7Eleven üveg bejáratának.

A nap hátralévö részben emlitésre méltó esemény nem történt.

Jelentem.

Orgy(c)