Történelem óra – a XXI. század elsö tiz éve

A WTC - New York

2011 / X. szám 9:00 PM

A Chaos elmélet lézetik. Soha ne feledd.

2001 –t irunk.  Szeptember 11.-a van.  Egy napja vagyunk uton Horvátországban, hajóval. Nászuton vagyunk. Este érkeztünk Hvárra. Ösz van, de szép idö. Splitbe érkeztünk,  bérelt repülövel, amit én vezettem. Pocsék volt az idö, de nem okozott gondot, megjavult mire Ali visszament a repülövel, mi meg átvettük a hajót az NCP-nél.
Kb 1 nap alatt értük el Hvart. A városi kikötöben dobtunk horgonyt este, közel a kedvenc kocsmánkhoz és a vársoközponthoz. Ekor még nem volt tultöltve Horvátország, még megvolt az a hangulata, amitöl oly sokan vágyakoznak a tengeri életre.

Tixi az aszisztensem hiv már korán reggel.

-       Ég a Pentagon, a World Trade Center 2 tornya ledölt, amerika lángokban áll. – mondja nekem a mobiltelefonban az irodából.

Nem hiszem el.

Szkeptikusan mondom:

-       Tixi, nászuton vagyok, ne cseszd az agyam, akkor hivj , ha baj van. – mondom.

Lerakom a telefont. Hülye ez a Tixi, mondom a Mamának, és elnézek a távoli negyedik irányába. Elgondolkodom. Egy pillanatra félelmetes csend támad körülöttünk.  A sárkány lehelletét érzem a levegöben.

 Ujra szól a mobilom.

-       M. Nem viccelek basszus, keress egy Tv-t valahol, ez komoly. - mondja.

Összerakom a dingit, megkersem az evezöket, keritek egy papucsot és kievezünk a föutca melleti egyetlen kocsmába, ahol van Tv és már nyitba van. Minden igaz. El vagyunk foglalva magunkkal, de annyit tudunk, ez a világ soha többé nem lesz olyan mint volt. De még nem tudtuk mennyire nem.

2002-öt irunk. A kommunisták megnyerik a választásokat. Lassan, szinte észre vételenül elindul Magyarország a Mutyi Köztársaság irányába. Elöjönnek a TSZ elnök alkatu, uram bátyám világban felnött tanács elnökök és a a kilenvenes évek nagy olajszökitésén gennyesre gazdagodott kisiparosok. A 3-4 év Floroidai inkognitóból, amikor ott várták az elévülést. De már van fehér ingünk és öltönyük, a zizegös joggingot nem hordják már a Mercedesben. Ök már a MaSzop holdudvarának nagyvállalkozói. Virágzik az ÁFA forgatás az informatikában. Picsányi sufni cégek nönek hónapok alatt milliárdos sub – distributorokká. Forgatásból. Még senki nem tudja és nem meri elhinni, hogy ezek a cégek lesznek Magyarország vezetö disztributorai tiz év mulva. Már aki nem sitten végzi. Két óriás piramis forgatja a Sulinet nevü kommunista találmány teljes alkatrész igényét hétröl hétre. Van olyan notebook ami háromszor járja meg a határt , mielött a hypermarketek polcára kerül. Minket is elkezd szorongatni az ÁFA biznisz. De még a legnagyobbak között vagyunk. Nem foglalkozunk semmivel, csak jól akarjuk csinálni. És ugy is csináljuk. Még senki nem tudja, hogy mekkora árat fogunk fizetni azért, hogy életünk és vérünk szolgáljuk a Kingston-t.

A káosz elmélet azonban elkezd dolgozni. 

A Kingston megnyitja a Londoni irodáját,  kineveznek egy amerikai barmot az élére. Kiharcolunk egy évet, hogy ne kelljen velük dolgoznunk. Mi maradunk Fountain Valleyban. De már tudjuk, egyszer vége lesz. Mindennek.

Közben rájönnek az orvosok, hogy a pulzusom azért magas, mert gülü maci korom van. Persze elkezelnek. Olyan gyögyszert kapok, amitöl 2 hét alatt kinö a mellem. Le akarják erre vágni. Nem hiszem el , hogy ilyen van. Majdnem megverem az orvost, amikor elöáll a " kiváló sebészeti megoldásaink vannak ötlettel". A Mama ugy rángat ki a rendelöböl. 

Elkezdek vitorlázni. Hirtelen felindultságból, szinte nulla tudással és tapasztalattal elmegyek egy trans-Atlanti turára. Rosszul sül el. Nagyon rosszul. 3 hétre eltünök az Atlanti oceánon, kifogyunk a kajából és a vizböl. A Mama a fensikra jár fel sirni, hogy a gyerekek ne lássák. 8,5 kilot fogyok 3 hét alatt, de tulélem, hazajövök. A repülö téren ET, és a Mama nem ismernek meg. Olyan büdös vagyok, hogy a vámos Ferihagyen inkább nem nyittatja ki a csomagjaimat, pedig a Caribról érkeztem.

A Kingston fej

2003.  Ebben az évben leszek 40. Megtanulok snow boardozni. Az üzlet már nem a régi. Az ÁFA forgatás lassan de biztosan teszi tönkre az üzletet. De mi még királyok vagyunk. Fiatalok és gazdagok. Élére állok a forgatás elleni harcnak. Vérdijat tüznek ki a fejemre. Börkabátos, kopasz ,kigyurt gyerekek jönnek az irodába és üzeneteket hoznak. Cserébe felhivást teszek közzé a neten, vérdijat tüzök ki a fejükre.

Már látszik, hogy a Kingston biznek lassan de biztosan vége lesz. Mr. Holland , a Kingston UK igazgatója, egy Szentpétervári üzleti ut alkalmával olyat tapasztal, hogy azonnal szerelmes lesz, elválik.  Nyomban elveszi az orosz (szopós) libát feleségül.  Még nem tudjuk, hogy ez az apró lépés megpecsételi a sorsunkat a Kingstonnál. Alig fél évre rá Mr. Marschner, egy nyársat nyert teuton barom lesz a Kingston UK vezetöje, alapvetöen nagy disztributori tapasztalatokkal. Mr. H. huz vissza az államokba az ifju orosz mamával, Szvetlánával. Még utoljára elöbb érünk ki Londonba, mint a C2000 magyarországi igazgatója, tronfoni tudjuk az uj diszti beléptetését a magyar piacra. De már mindenki tudja....
Vége. Csak még nem hisszük el.

Decemberben, Londonban ülünk a szálloda halljában. Mint rendesen, karácsony elött Londonban vásárolunk. Nem is sejtjük, hogy majd egyszer ez is elmulik. Egy idöre mindenképpen.
( Megint ) Megszólal a telefonom.

És Tokyoban megrezegteti a szányát a pillangó. Behivnak a MALÉV-hoz interviewra. A karácsony avval telik, hogy „köcsög”  MALEV pilóta leszek. Alig telik bele 3 hét és kiderül, február 1.-vel lépek be a MAX-ba, március közepén pedig indulok Montrealba, a Bombardierhez, gyári kiképzésre. 4 hét Canada.

Még nem sejtem, hogy egy évre rá, miután kikezelnek a Gülü Maci korból, egy nem is olyan veszélyesnek induló Husvéti összezörrenés maitt fenekestül borul fel majd az életem. Évekre.

MAX

2004 –et irunk.  Amint megjövök Montreálból, besziv a gépezet. Havi terv, no hétvége, no szabdság. Szinte alig vagyok otthon, akkor meg bemegyek a Cégbe. 2 óriási hibát követek el. Hülye vagyok otthon és beleugatok a Cég dolgaiba, bár már alig látok bele. 2 felszállás között határidös deviza dealekkel fedezem az importot. Lassan, szinte észrevétlenül mérgezi meg az életünket ez a kettösség. Mostanra a biznisz is esik szét. Én pedig nem a jövönket épitem, hanem az álmaimat kergetem a felhök felett. Értelmetlenül.

Még nem tudom, hogy alig egy év mulva vége szakad a közforgalmi pilóta karrieremnek.

De még mindig szolgáljuk az Urat, még mindig azt hiszzük, elég jónak lenni a piacon. Nem vesszük észre a kommunisták által elöidézett változást, ezért nem is épitünk kapcsolatokat. Csak nagyon jól dolgozunk. 

2004 május

Nyár végére világossá válik, hogy a Gülü Maci kóromat gyögyszerekkel már nem lehet kordában tartani. 110/120-as pulzussal élek, pörgök és hülye vagyok. Ösz közepére látszik, hogy Londonban fognak január - februárban kikezelni, egy egsészségesnek éppen nem mondható Iod izotópos belövéssel. Ekkora már jól láthatóan kiguvadt a szemem. Ronda vagyok mint a bün. Gülü Maci.

Elindulunk a totális káosz felé.

Csak még nem tudjuk, de érezzük az elöszelét.

2005. London. 3 hét Canari Warfban és a Harley street klinikán. Nehezen viselem a magányt kinn Londonban. Nem is sejtem, hogy pár héten belül annyit kapok majd belöle, hogy maj belepusztulok. Február végén hazjövök Londonból. Még egy hónap és egy kicsi a break downig. Fogalmam sincs hová tartunk. Észre sem veszem. A Cég még ugy tünik müködik, de ez csak illuzió. 12 év ereje és lendülete viszi még elöre. De csak az. Válságos a helyzet, de nem érzékelem, amikor is beköszönt a Husvét. Motorra ülök és felmegyek a Mátrába, Jules barátomhoz. Ott vagyok hétfö reggelig, amikor is elindulok korán reggel haza. Nem is sejtem, hogy órákon belül fenekestül felfordul az életem.

Megittasodva a Iod izotópos kezelésem sikerein és telis tele töltödve egy évnyi hülyeségemmel, ezen a gyönyörü Husvét hétföi napon a Mama a konyhában magához vesz egy rollni fekete, 120 literes szemetes zsákot. Dühösen, kackiásan , de hevenyészve beleszórja  a ruháit.  Az igy megtöltött zsákokat behajitja  az autó csomagtartójába – és elköltözik. Pár évre.

Álltam ott barátom, mint fasz a lakodalomban és azt se tudtam mi történik velem.

Forog a világ. Azt hittem álmodom és szerdára elmulik. De nem mult el.

Mint rendesen, ahogy  a férfi emberrel ilyenkor lenni szokott, mély alkholizmusba csuszom . Kb 3-6 hónapig. Minden kibaszott  este sör-whiskey. Kinn a kertben, ültem és addig ittam, amig el nem zsibbadt az agyam. Nézem a madarakat, aztán ahogy besötétedik, a csillagokat. Várom a hulló csillagot, hogy kivángassak. De nem jön. 

Csak a fiatal horcos jött i hozzám a kertbe és azt mondta:

-       Apám fáradt vagy, menj el aludni. – 16 volt a Gex ekkor. A legjobb korban, hogy lássa a jó példát. Hát azt látta.

Szabály:
Amikor eltelik egy év, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg magadtól mire emlékszel az elmult évböl? Ha semmire, vagy csak ugyanarra a szar dologra, tudni fogod, az életed nem jó irányba halad. Merj változtatni.

2006 és 2007 is valahogy igy telt el...

Arthur - aki sajnos szintén háborús áldozat lett

2005 elején, mielött elmentem volna Londonba, hogy megkapjam a sugár lövést, elgondokodtam ezen.  Semmire az ég adta világon nem emlékeztem 2004-böl, kizárólag a hajnali kelésekre, és a CRJ jobb oldalán a TV-kre. Nem tudtam mekkorák a gyerekeim, nöttek-e, semmi. Pedig voltunk Görögországban, hajózni is. Mondjuk az egy oltári nagy szar volt. Persze buli ott is volt, Mikonoson. Nagy. Nagyon nagy. De erröl majd máskor.

Ugorjunk egyet az idöben...

2009 -et irunk. Május van. Baráti csapapttal megyünk le az Adriára, egy Sun Odessey 54DS hajóval. Megint Hvarban kötünk ki, a Carpe Diemben. Életem néhány forduló pontja kapcsolódik ehhez a helyhez.

Már irtam róla, micsoda buli volt ott. A Gex már velünk bulizik, nagyon birja. Még senki nem tudja, hogy 10 nap mulva élet és halál között lebegve fekszem majd a kórházban, becsövezve. Még senki nem tudja, hogy ez az utolsó alkalom az életemben, hogy berughattam. Még senki nem tudja, hogy a Captain soha többet nem ihat majd alkoholt és az elkövetkezö 6 hónap alatt ugy ugrik le rólam 10 kg plusz, mint a sicc.

Már nincsenek meg a cégek. Már nincsenek meg a dolgozók, csak a Transporter, régi barátom, aki az utolsó pillanatig kitart mellettem. Még megvan a Citroen flotta egy része. Már amit a Gex még nem pusztitott el.

Már tervezzük az elsö, ezer mérföld feletti turát, Maltara. Még senki nem tudja, hogy amig Máltára érünk, Gex ujabb balasete alapvetöen megváltoztathatja majd az életünket.

2008 óta helikopteren repülök. Ekkorra már megvan a CPL(H)-m. Csak ösz környékére látszik világosan, hogy a Magyarisztáni papirral kitörölhetem a seggemet, sehová nem jó, még közép Afrikába se. Ki hitte volna.

Már nem vagyunk olyan gazdagok mint régen. De nem baj. A békeidök sportautói, a Jaguár XKR, az XJ6 már mind a levesben van. Keverünk, kavarunk, de a világ megváltozott körülöttem. Elegem van már Magyarisztánból. Menni akarok, el innen.

Málta a tenger felöl

Megjárjuk Máltát, jó volt. Az oda fele vezetö uton elöször látok a tengeren 65 kt szelet, hurrikán viztölcsért és olyan erös villámlást, hogy nappali világosság van. A csapat, régi barátaim jól szerepelnek. Öreg barátom, ET, - örök elsö tisztem -kiválóan teljesit. Még Ö sem tudja, hogy a következö év neki sem lesz az, amit beir majd az emlékkönyvébe. Bankár barátom sem tudja még, hogy a választások hatására 2010-ben ujra nyugdijassá avanzsálhatja magát, miután a rendszer adminisztratori statuszt nem fogadja majd el a Királyság ujdonsült media cenzor nöjétöl.

Eltelik a 2009 is. Már tudom, hogy pár hónap mulva elmegyek Amerikába. De még nem tudom, hogy a tervezett 2-3 hónapból majdnem 6 lesz. Még nem tudom, hogy nem akarok majd haza menni se, számtalan ok miatt, amiböl talán csak a legelenyészöbb a Királyság ,mint az abszolt monarchia intézménye maga.

2010 május – juniusára megszerzem az FAA jogositásaimat. Éppen készülök haza, amikor megkapom ( smsben ) azokat a hireket, amik miatt el se indulok.

És akkor elkezdek blogot irni.

Amiböl talán majd nemsokára akár egy regény is lesz.

Orgy(c)   Minden jog fenntartva.